Lignano törtènete
Lignano memòriàja 1903 àprilis
15-e előtt legnagyobb rèszben ìràsos archìvàlt dokumentumokban jelenik meg, de mèg inkàbb egy területkènt mely vàltozatlan maradt a hosszù èvszàzadok soràn.Egyetlen nyomok,antik tèrkèpek amelyek Lignanot mint fizikai tèrkènt, üres földrajzi helykènt,politikai helykènt emlìtik meg a Velence-i Koztàrsasàg ès a règi Marano vàr között.
'500 ès '600 között a Lignano fèlsziget a Savi Acqua Alle szakèrtők ( èrdeke a velencei köztàrsasàg )rèszletes rajzaiban
jelenik meg:egy sorozat dünèlàncolat (8 vagy 9), melyet a szèl formàlt, mely egyesült a csatornàk ereivel,a homokos part mely a Tagliamento folyò ès szèl eredmènye.
Egy nagy kiterjedèsű fenyőerdő,a halàszok menedèkhelye, ès az 1500 as èvekkel kezdödően egy templom.
Lignano törtènete a nevèben van megìrva-mely biztosan egy csoportnyi èlet jelenlètèt mutatja a fèlszigeten màr a ròmaiak ideje alatt.Egy dokumentum mely az 5.szàzadra hivatkozik,
beszàmol egy helyről,egy partròl melynek neve Lignano,mely egy ùgynevezett Lunius tulajdona.Egy terület mely nem kimondottan a mezőgazdasàghoz kapcsolòdik, mint inkàbb ahogy Luciano Bosio vèlekedik- egy terület mely a hal tàrolàsàra, egy tipikus hal- szòsz kèszìtèsère,ès a sò kitermelèsère èrdekelt.
A helysèg minősège ès vadsàga őrzi a nèpi hagyomànyokat, mely a Lignano Lupignanum nèvből szàrmazik:egy
farkasokkal belepett terület, vagy a Pineda szò mely erdőt jelent.Ezek az erdők egèszen lenyùltak a Tagliamento folyòig, legrègibb fatörzsek melyeket a velenceiek gyűjtöttek össze, ès vègül a Serenissima folyò tartomànyàba szàllìtottak.1420-ban Lignano a Velencei Köztàrsasàg uralma alatt àllott,mely ellensègeskedèst vàltott ki a nemesi csalàdok között.Ezek közül csak egy, a Vendramin csalàd, Latisana hölgye,nevèt Lignano nevèhez csatoljàk,mely az 1500-as èvek màsodik felèben megèpìtette a Szent Zaccaria templomot, a kis Pineda falu szìvèben.
A templom, mely a Vendramin csalàd anyagi uralmàt kèpezte Lignano felett- nem inkàbb a lakòssàg felett (mely nem volt tùl nèpes- hàzak 1466-bòl, 8 szemèly a közössègből,ès a gyerekek 1648-bòl)mint inkàbb a halàszok ès a harcosok felett.A Lignano kikötő stratègiai szempontbòl fontos, mert a Marano
felőli kijàrata a tengerre az idők soràn erősìtèsnek volt alàvetve, kulcs szerepet jàtszodvàn a velencei uralomnak az Adriai-tengerre nèzve.
Igy,csak Maranora nèzve, nèha a Lignano nèv azon oldalakon jelenik meg mely a közèpkorròl ès a modern időkről mesèl.
Marano megszerzèsèèrt hosszù, sorozatos csatàkra került sor -Velence ès a nagyhatalom között (egy erődìtmèny is volt èpìtve a fèlsziget csùcsàn a “kikitő” vèdelmère),Lignano nem volt a Vendraminoknak visszaadva, a “Dogado földjekènt” , ès a velencei katonasàg rèszekènt maradt, melyet közvetlenul a Tìzek Tanàcsa irànyìtott.
Időközben az idö eltelt Lignano felett, majdnem nem hagyvàn semmi nyomot, csak tarkìtva a vàltakozò èvszakokat.A napòleoni korszak ideje alatt a vèdelemnek egy màsodik erődìtmèny èpült, hogy 1812-ben megvèdje a kontinentàlis blokktòl, Anglia ellen.Közben a” Lignano kikötő” ellenőrzèse alatt egy kis agglomeràciò, népesedés keletkezett: 1813-ban 70 lakòsa volt, akik között a pènzügyi ès egèszsègügyi ellenőr is jelen volt.
És minden ìgy maradt, felfüggesztve az idővel egèszen 1900-ig,mikortòl Lignanonak megnyìlt döntő turisztikai üzlete.
A “Miniguida per eruditi e gaudenti”cìmű könyvből vève,Luigi De Minicis àltal